Találkoztunk újra!
Gyönyörű napra ébredtünk,
hisz oly sok baráttal,
nyugdíjas társsal
együtt lehetünk,
találkoztunk, összejöttünk újra,
s vissza gondoljunk a múltra,
azokra,
kik nem lehetnek itt ma.
Van az életben egy-egy pillanat,
erősnek hisszük szerfelett magunkat,
lelkünk repül, száll, magával ragad.
Bús aggodalmak mindhijába húznak,
csalóka álmok léghajóján,
a vihar szépen
fellegekbe tüntet.
Van az életben egy-egy pillanat,
hogy nem várunk már semmit a világtól,
leroskadunk a bánat terhe alatt,
s szívünk mindenkit megvetve vádol.
Ez a mi sorsunk, mindörökre ez,
szívünk a vágyak tengerén evez.
Hajónkat szélvész, vihar összetépi,
de egy zord erő küzdelemre készti.
Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva,
nincs egy reményünk, mely valóra válna.
Mily csodás az élet, örömöt és bút ad,
bárhogyan is van ez, szívünk életre vágy.
Gyors ütemben múlnak felettünk az évek,
szépkorúak, betegek, nyugdíjasok, életet az éveknek.
Adjunk szeretetet, családnak, embernek.
Értelmes együttléttel fogjunk szépen össze,
szeretet legyen mi lelkünket összekösse.
Példásan alkossunk, tegyünk mit még tudunk,
hogy utódainknak emlék maradjon, ha végre elbúcsúzunk.
Mogyoródi Erzsébet